Inkontinencián a hétköznapokban a vizeletvisszatartás nehézségét értjük. Honnan jön a kifejezés? Maga a szó-inkontinencia a kontinencia ellentéte, melynek jelentése mértékletesség, megtartóztatás, önuralom, egészségügyi vonatkozásban visszatartás a legmegfelelőbb szó. Ennek ellentéte az inkontinencia, vagyis önuralom hiánya, visszatartási képtelenség. Magyarosabban akarattól független talán.
Inkontinencia alatt tehát az akarattól független vizeletvesztést értjük, pontosítva ez a vizelet inkontinencia. Előfordul, bár jóval ritkább, széklet inkontinencia is, ez természetesen akaratlan székletvesztést jelent.
(Azt hiszem, Kis Ádám humoristától hallottam először a Rádiókabaréban még rég a 'besza-behu!' kifejezést, na, hát ez itt a téma épp :)
Érdekesség, hogy azóta a fő jelentést továbbgondolva sokféle inkontinenciáról beszélnek pl. érzelmi inkontinenciáról is, amikor a érzelmi feszültségeinket nem bírjuk magunkban tartani (állítólag ez az Y generáció problémája. Ha valami stresszt okozó dolog történik velünk, rögtön előhalásszuk a telefont vagy nekiülünk a gépnek és kiöntjük magunkból bánatunkat, mielőtt át tudnánk rágni magunkban, hogy megfelelő válaszreakció szülessen- no de erről majd más pszichologiában jártas blogtárs fog értekezni, reméljük). Végül is beszélhetünk pl. szó-inkontinenciáról is, amikor valaki csak nyomja-nyomja a szöveget, észre se veszi magát, csak tolja ki magából a szavakat, pl. mert nem bírja a csendet vagy bölcsész (bocs, viccvót) vagy csak szellőzteti a száját vagy csak szeret beszélni, nem tudom, biztos más is találkozott ilyen egyénnel, na de vissza a 'magastudományhoz'.
Nem tudok pontos arányokat írni, de a széklet inkontinencia jóval-jóval ritkább, mint a vizelet inkontinencia, ezért most maradnék az utóbbinál, és simán inkontinenciának fogom említeni.
Több fajtáját írják le a szakkönyvek, 80 százalékban stressz-inkontinenciával van dolgunk, ezzel foglalkoznak a nőgyógyászok. Ez az, amit a legtöbben is ismernek. Itt arról van szó, hogy erőlködés hatására csepeg (rosszabb esetben csurog, folyik, ömlik, árad – válassza ki mindenki mennyire érezte kellemetlennek a szitut) el a vizelet. Erőlködés lehet pl. köhögés, tüsszentés, nevetés, bármilyen hirtelen hasprést okozó tevékenység, ami megemeli a hasűri nyomást, ill. a húgyhólyagban uralkodó nyomást, amit normálisan a húgycső záróizomzata ellensúlyoz – ellenszorít. Ha ez az izom (ami a gátizom része) meggyengül, nem tud ellentartani, és a vizelet elcsepeg.
A tankönyv szerint változó korig a nők 30-60 százaléka számol be kisebb-nagyobb vizeletcsorgásról. Szóval a fogsorrögzítő reklámmal ellentétben sok nő nem a szájához kap nevetés közben...
A többi 20 százalékba többfajta inkontinencia tartozik Ilyen az urge vagy sürgősségi, késztetéses inkontinencia, amikor a húgyhólyagot összehúzó izom akaratlanul összehúzódik és ez meghaladja a húgycső zárónyomását. Ilyenkor igen erős vizelési inger (urgencia) társul a vizeletcsepegéshez. Előfordulhat túlfolyásos inkontinencia, ez a húgyhólyag túlfeszüléséhez, túltelítődéséhez társul. Reflex-inkontinencia valamilyen neurológiai okhoz társuló vizeletvesztés. A hiperaktív hólyag tünetei a gyakori vizelés, kínzó, sürgető inger, ill. inkontinens epizódok, meglétük kóros eltéréssel nem magyarázható. Általában oka ismeretlen, de jól kezelhető gyógyszerekkel. Az inkontinenciák ezen kisebb hányadával urológusok foglalkoznak. A hétköznapokban így utalunk rájuk: 'Majd bepisiltem az örömtől!' 'Besz*rsz a csodálkozástól, ha elmesélem!' Hogy saját élményt is írjak, kisfiam megszületése után majd 2 hónapig, ha kiadósabban nekidurálta magát a bömbölésnek a kisszivem, a hólyagom is azonnal jelzett egy erős ingerrel, hogy segítsmár, anya! Nem kell aggódni, a kötődő nevelés híve vagyok, de ez még egy 'különleges' belső 'késztetést' adott.
Fruzsina
